e-Segítség | Oldaltérkép
Magyar English facebook

Élménybeszámoló


 

Tanulmányút: Bp. - Kecskemét - Mórahalom (2008. 03. 29-30.)

Szombat reggel indult a busz a pécsi Domus parkolóból. Budapestig több helyen megálltunk, és végül a helyi Családsegítő Szolgálathoz érkeztünk meg.

 
Miután meghallgattuk a házigazdák előadását, a csapat kétfelé oszlott. Az egyik része maradt csócsózni és pingpongozni, a csapat másik fele pedig egy előadáson vett részt, ahol betekintést nyertek a szervezet jelenleg futó két programjába: a „Csellengés alternatívái Csepelen” és a „Ha bejön, akkor bejössz!”. Innen indultunk ebédelni egy hangulatos kis étterembe. Ennyi jó program után se álltunk meg, célba vettük a Művészetek Palotáját, ahol kifejezetten jól éreztük magunkat, hisz’ nem minden nap van az ember egy 32 milliárd Ft-os építményben, ami, ilyen jól meg van építve. Ezek után egy gyors búcsút vettünk a fővárosunktól és elindultunk Kecskemét felé, ahol először is elfoglaltuk a szállásunkat. Majd megmutatták nekünk a helyi ifjúsági klubot és irodát: „Eleven Ifjúsági Klub” és „HELPI Ifjúsági Iroda”. Az én tetszésemet ezek is elnyerték, de a többiektől is pozitív visszajelzéseket kaptam. Itt Kárpáti Árpád (ügyvezető igazgató) még beszédet is tartott a pécsi programjainkról és tevékenységeinkről. Elmentünk vacsorázni, ami után visszamentünk az ifjúsági klubba, ahol csócsó és ping-pong verseny várt ránk. Itt ki is lehet térni egy kis dicséretre, mert Pánki Bettina második helyezett lett az asztalitenisz versenyben, aminek mindannyian nagyon örültünk és büszkék is voltunk rá
 
.

Eközben ránkesteledett és lassan vissza kellett mennünk a kollégiumba, mert másnap korán kellett kelni. Vasárnap reggel mindenki nagyon fáradt volt, de ezen gyorsan túltettük magunkat, mert egy gyors reggeli után már indultunk is Mórahalomra, ahol nagyon jó kis programok vártak minket. A visszajelzésekből úgy érzem, hogy mindenkinek az utolsó csapatépítéses játék tetszett a legjobban, melyen egy új erdei iskolában vehettünk részt.
 

 
Aztán következett az ebéd, ami helyi specialitás volt. Ezek után még az Erzsébet Mórahalmi Gyógyfürdőt is megnézhettük. Az egyik medencében van egy koktél bár, ez mindenki tetszését elnyerte. J
Ez egy nagyon jó kis kirándulás volt, ahol nem csak szórakozni, de tanulni is lehetett.
Én személy szerint irtó sokat tanultam. Örülök, hogy ott lehettem!

Óvári Olivér
önkéntes
 

"Mutasd magad!" - Mohács (2007. december 08.)

A tehetségkutató programok sorát a mohácsi rendezvényünk nyitotta meg. Szervezőként és zsűritagként vettem részt a versenyben. Úgy érzem, ez egy igazán jól-sikerült nap volt. Örömmel tölt el, hogy részese lehettem.

"A jövő generációja" program mohácsi felelőse, Fricska Zsuzsi remekül be tudta vonni az ifjúsági klub tagjait a rendezvényszervezésbe. Az ő lelkesedésük nekünk is nagy erőt, lendületet adott. A hitelesség kedvéért, ezennel át is adom a "tollat" egy kedves, lelkes fiatalnak, Szabó Ilcsinek:

Mohácson az Ifjúsági Centrumban megrendezett tehetségkutató versenyre, én mint segítő érkeztem. Zsuzsi rögtön a kezembe nyomta az "Ilcsi vagyok, miben segíthetek?" feliratú kitűzhető táblácskát, és elkezdődött...

A munka már javában folyt, eleinte szendvicskészítés formájában. Az első feladatom a festmények, rajzok megszámozása volt, azután pedig egy hatalmas üzenőfalat készítettem Kriszti segítségével, melyen mindenki kedvére véleményt nyilváníthatott. A nap végén Krisztivel mi is így tettünk.

Délelőtt minden előkészület megtörtént, délután már jöttek is a versenyzők, és mi ketten lelkesen ültünk a regisztrációs asztalnál, várva, hogy a versenyzők megrohamozzanak minket. Persze igazi rohamra csak a Dance Cool regisztrációjánál került sor. Ők elég sokan érkeztek. Ekkor én már javában a fényképezőgéppel küszködtem, amit a kezembe nyomtak, hogy fotózzak. Több- kevesebb sikerrel ment, de ? valószínűleg az én hozzá nem értésem miatt ? sok kép homályosra sikerült. Szerintem többet nem bízzák rám ezt a feladatot. Elég kínos volt, de nem rontott a hangulatomon, sőt csak javított, mikor a kijelzőn végre megjelent, hogy „card full”. A memória megtelt. Szerencsére senkinek nem volt ideje orvosolni a problémát.

Visszatérve a táncosok rohamáradatára, mivel én nagyon el voltam foglalva az előbb említettekkel, Krisztinek szóljon az elismerő szó, mert bizony keményen állta a sarat egyedül is! Ennyit a háttérben zajló dolgokról.

A festmények, rajzok zsűrizésére került sor elsőként.

A versenyen volt rajz, ének, tánc, zsonglőrködés, továbbá fiatal zenekarok mutatták meg, mire képesek. A megmérettetés 2-kor kezdődött, Kati vidáman konferált, a versenyzők folyamatosan érkeztek, és regisztráltatták magukat.

Leginkább az egyetlen zsonglőrprodukció nyerte el a tetszésemet, valamint a RaptoR zenekar hatalmas sikert aratott mind a közönség körében, mind nálam.

A Dance Cool táncosai is elképesztően dinamikusan mozogtak. Úgy éreztem, minden versenyző beleadott apait-anyait, ezért nekik köszönhetően a verseny rendkívül színesre és fergetegesre sikeredett.

Az eredményekkel teljesen elégedett voltam, úgy érzem a zsűri korrekt volt.

Jó volt látni, hogy a fiatal versenyzők mennyire komolyan veszik azt, amit csinálnak, és fantasztikusnak tartom, hogy mindezt színpadra is vitték. Ez az, amit a legfontosabbnak tartok, hogy megtaláljuk magunkban mindazt, amiben jók, tehetségesek vagyunk, és ezeket a képességeket fejlesszük tovább, egy szóval használjuk ki bátran, amit a természettől kaptunk!

Azok az emberek, akikkel beszéltem a versenyről, (versenyzőkkel és nézőkkel egyaránt) pozitívan vélekedtek a rendezvényről. Természetesen mindig akadnak olyanok, akik nemtetszésüket hangoztatják. Biztos vagyok benne, hogy a jövőbeni hasonló események jobb szervezése érdekében a rendezők szívesen fogadják mindazok észrevételeit, tanácsait, akiknek most valami gondjuk volt a rendezéssel kapcsolatban. Sőt, építő kritikáikkal nagyban segíthetik a későbbi hasonló rendezvények sikerességét.

Ez a tehetségkutató verseny remek alkalom volt arra, hogy a sok tehetséges fiatal megmutathassa magát. Én szívből remélem, hogy számíthatunk még a jövőben is itt, Mohácson hasonló versenyekre."

Szabó Ilona és Bóna Ágnes


2007. november - Sikondai képzőtáborok

Miután lezajlott az 5 pécsi és 4 vidéki (Komló, Mohács, Siklós, Szigetvár) tréning,
megrendezésre kerültek a sikondai hosszúhétvégés képzőtáborok a legaktívabban résztvevő fiatalok számára.
Az első tábor (nov. 9-11.) résztvevői komlói, mohácsi és pécsváradi fiatalok voltak:

A második tábor (nov. 16-18.) csapata pécsi és szigetvári fiatalokból tevődött össze:

Fő célunk, hogy a résztvevő fiatalokból létrejöjjön egy szabadidő-szervező hálózat, melynek alapja az erős baráti kapcsolatok kialakulása. A fiatalok javarészt nem ismerték egymást, és különböző szociális és kulturális háttérrel érkeztek hozzánk. A tréningelemek különböző területeket jártak körül, mint például kommunikáció, önismeret, problémamegoldás, de a hétvége fő célja az ismerkedés, barátkozás volt.

Az ismerkedés játékos feladatok segítségével zajlott: névmemorizálás, páros interjú, portrékészítés stb. A reggelek pedig vidám mozgásos játékokkal indultak.

A tréningek az élménypedagógia módszereire épültek, és a fiatalok tényleges részvételét eredményezték.
A hitelesség kedvéért idézek az egyik személyes élménybeszámolóból:

"Minden nap más és más játékok tűntek fel, amit szemmel láthatólag élveztünk és még az sem esett nehezünkre, hogy az elméleti részt is végig kellett hallgatnunk. Be kell valljam, nem igazán a mi világunk a "Te papolsz én meg hallgatom" téma, de ez tetszett. Talán épp azért, mert tanulságokkal volt tele, és ha az ember kicsit belegondol, alkalmazhatja az életben az elmondottakat."

Úgy érzem, a célunkat teljes mértékben elértük: egy lelkes, összetartó baráti társaság alakult a sok színes egyéniségből, - utalva a fenti képre - összeállt a puzzle. A fiatalok az azóta eltelt egy-két hétben is szerveztek maguknak találkozókat, elutaztak egymás városaiba.

Ezen kívül külön örömet jelent számomra, hogy velünk, szervezőkkel, trénerekkel is szoros kapcsolata alakult ki a csapatunknak:


"Az is tetszett még, hogy nem voltak olyan szabályok, amiket véresen komolyan kellett volna venni, és hogy szinte felnőttként bántak velünk az igazi felnőttek. Jó fejek voltak a trénerek, ezt bizonyítja, hogy nem csak kívülről dirigáltak a játékban (mint mondjuk a tesi tanár, mikor leszid órán, hogy csak 1 méter 20 centit ugrasz helyből távolugráskor, de ő a világért sem mutatná meg tehetségét különböző kifogásokat keresve), hanem igenis játszottak velünk."

Zárásként azt hiszem, elég ennyi:

"Talán egy negatívumot tudnék említeni:
MARADHATTUNK VOLNA MÉG EGY HÉTIG MINIMUM!!!!!!!"

Bóna Ágnes (közösségfejlesztő) és a fiatalok

 

Baranya Ifjúságáért Nonprofit Kft.| 7621 Pécs, Apáca u. 2/1.| Telefon: 72/211-134| e-mail: tetthely@tetthely.net

MarkCon 2008