"Első lépés" modellprogram
Az "ELSŐ LÉPÉS" modellprogram
A program célja
A program újszerűsége
A program célcsoportjai
A program szakaszai
A program megvalósítása
A program folytathatósága
Értékelés, indikátorok
Az „ELSŐ LÉPÉS“ modellprogram
Ma Magyarországon – az elmúlt évek szisztematikus kutatásai, a megalapozott vizsgálatok, tényeken alapuló javaslatok és megvalósult intézmények, programok ellenére - a kábítószer-probléma kezelésének mértéke még mindig nem érte el a kívánt mértéket, eredményeket. A problémakört érintő területek közül az alábbiakban ismertetésre kerülő modellprogramunk egy olyan hiányszegmensre fókuszál – a büntetésvégrehajtási intézetben kábítószerrel való visszaélés büntette miatt fogvatartottak – külön figyelemmel a fiatalkorú elítéltekre -,az utógondozásban részesülő szabadságvesztésből szabadultak számára létrehozandó terápiás, utógondozói szolgáltatásról, programról, amelyre ezidáig kevés figyelem irányult.
Programunk megalapozottságát a statisztikai adatok mellett a Nemzeti Stratégiában foglaltak is alátámasztják.
A „visszaélés kábítószerrel“ bűncselekménye
A kriminálstatisztikai adatok egyértelműen jelzik, hogy 2004 óta az adott tárgyévben indult és a nyomozás lezárásával a tárgyévben is végződött esetek aránya jóval alacsonyabb a 2003. évi Btk. és Be. módosítás előtti időszakban mért (30% körüli) arányoknál. (2004-ben 14,4%, 2005-ben 20,6%, 2006-ban 17,6% volt). Ez pedig azt jelzi, hogy a visszaélés kábítószerrel bűncselekmény elkövetése miatt indult eljárások, a korábbi szabályozáshoz képest, egyre jobban elhúzódnak. 2006-ban indult eljárások közül gyakorlatilag csak minden 6. esetben fejeződött be a nyomozás az adott évben.
Fiatalkorú elkövetők
A fiatalkorúak aránya hazánkban, az összes elkövető körében, 2006-ban 9,1% volt. Miközben a fiatalok részesedése az összes elkövető körében 2006-ban valamelyest növekedett a 2005-ben mért értékhez képest (8,7%), a visszaélés kábítószerrel bűncselekményt elkövetők esetében 1,9%-kal csökkent. A visszaélés kábítószerrel bűncselekményt elkövetett fiatalkorú bűnelkövetők száma 2006-ban 836 fő volt. Ők alkották az összes kábítószer-bűncselekményt elkövető 14,6%-át. Míg a visszaélés kábítószerrel bűncselekményeket elkövetők 91%-a 2006-ban 30 évesen vagy azt megelőzően követte el a bűncselekményt, addig a többi bűncselekmények elkövetői között ez az arány nem éri el a 60%-ot.
(Forrás: Drogfókuszpont)
A Nemzeti Drogstratégia
A Nemzeti Drogstratégia fő céljai között találjuk a „Segíteni a drogokkal kapcsolatba kerülő és a drogproblémákkal küzdő egyéneket és családokat (szociális munka, gyógyítás, rehabilitáció)” céltételt. A célrendszer rövid távú céljaiban meghatározásra kerültek az alábbi, megvalósítandó szolgáltatások, programok:
Rövid távú célok:
- Rehabilitációs és reszocializációs kapacitás bővítése.
- Veszélyeztetett vagy speciális populációk számára programok kidolgozása:
A büntetés-végrehajtás intézményrendszerén belül az egészségügyi részlegek bővítése, speciális elvonó, terápiás és utógondozó programok létesítése.
(Forrás: Nemzeti Drogstratégia)
A Nemzeti Stratégia alapján elkészült pécsi, ill. regionális helyzetképünk, valamint stratégiák kezelés, ellátás területét érintő fejezeteinek főbb céljai között is megfogalmazódik, hogy,
- a büntetés-végrehajtás intézményrendszerén belül az egészségügyi részlegek bővítése, vagy kezelések kialakítása külső szakemberek alkalmazásával indokolt, valamint
- biztosítani kell az őrizetes, az előzetes letartóztatásban levő, a fogvatartottak, a javítóintézetekben élő és a pártfogó felügyelet alatt álló droghasználók szakirányú ellátását is (mind egészségügyi, mind pedig szociális vonatkozásban).
- a reszocializáció területén a szélesebb professziójú, vagy más érdekeltségű intézmények, civil szerveződések bevonása jelenthet előrelépést.
(Forrás: Pécsi, ill. regionális Drogstratégia)
Jelentős előrelépésként értékeljük, hogy a Nemzeti Drogstratégia – ezzel együtt a helyi, regionális strtatégiák – végrehajtásának folyamatába illeszkedően ezeket a célokat a 1094/2007. sz. Kormányhatározat immár megvalósítandó feladatként jelöli meg:
„17. A büntetés-végrehajtási intézetekben az önként jelentkező fogvatartottak, valamint az utógondozásban részesülő szabadságvesztésből szabadultak, illetve javítóintézetből elbocsátottak számára gondoskodni kell
- a már meglévő (megelőző, alternatív kezelési, speciális elvonó, illetve egyéb terápiás és utógondozó) szolgáltatások és programok fejlesztéséről,
- a még hiányzó szolgáltatások és programok legalább regionális szinten történő működtetéséről,
- az egyes szolgáltatások szakmai irányelveinek kidolgozásáról
(Forrás: 1094/2007. sz. Kormányhatározat)
Meggyőződésünk, hogy modellprogramunk – melyet az alábbiakban ismertetünk -, beilleszthető a Kormányhatározat feladattervébe, szemléletében, céljaiban e speciális csoport szükségleteire reflektál, azok kielégítését személyre, csoportra szabottan alakítja, csökkentve ezáltal a visszaesés, az újabb bűnelkövetés esélyét.
vissza az oldal tetejére
Az „ELSŐ LÉPÉS” program
A program célja:
Az elítélt, illetve szabadult fiatalok deviancia és tudatmódosító szerek nélküli, konstruktív életvitelének kialakítása, annak elősegítése az öngondoskodás fejlesztésén, munkaerőpiaci, - oktatási rendszerbe való reintegrációjukon keresztül.
A programcélok megvalósulásának szükségességét az ismert tények is indokolják: célcsoportunk tagjai jellemzően aluliskolázottak, szociálisan hátrányos helyzetűek, pszichológia kórképekkel terheltek.
Ezért a számukra tervezett - a bv-n belüli. ill. a szabadulást követő szakaszban – tematikus önsegítő csoportfoglalkozások lehetőséget adnak:
- jövőképük megalkotására,
- önsegítő közösségi csoportok létrejöttére,
- életvezetési, önismereti, készségfejlesztési ismeretek megszerzésére,
- konstruktív szabadidő eltöltésük biztosítására,
- versenyképes ismeretek megszerzésére,
- a munkába állás megkönnyítésére.
A program újszerűsége:
Programunk a szenvedélybetegek rehabilitációjából ismert – terápiás közösség elven alapul. Ez a megközelítés csak a szükséges, lehető legrövidebb ideig tartó (eü.) intézményi kezelés mellett a közösségi/közösségközeli kezelést és rehabilitációt hangsúlyozza. Terápiás munkájának középpontjában az önismeret, személyiség – érzelmi fejlődés áll, gyakorlati, életvezetési készségek átadásával. Így jelentős szerep jut az önsegítés módszerének, az önsegítő csoportoknak, illetve a családnak. Ez a szemlélet egyben a kezelőszemélyzet differenciáltságát is jelenti: a programot ennek megfelelően multidiszciplináris kezelőszemélyzet végzi: orvos, pszichológus, szociális munkás, gondozó, terapeuta, felépült szenvedélybeteg, stb. Ez a komplex team együtt vesz részt a kezelés és a rehabilitáció folyamatában, összehangolt csapatmunkában végzi a személyre szabott esetkezelést, ill. csoportmunkát.
Ez az elv, ill. ennek gyakorlata ültethető át modellprogramunkba, mely szintekre tagolódik, jelezve a reszocializáció teljes folyamatát, tematikus önsegítő csoportfoglalkozások folyamatán át juttatva el a fiatalt az „első lépéstől“, az önálló életig.
vissza az oldal tetejére
A program célcsoportjai:
Programunk elsődleges célcsoportját a büntetésvégrehajtási intézetben kábítószerrel való visszaélés büntette miatt fogvatartottak – külön figyelemmel a fiatalkorú elítéltekre -, ill. az utógondozásban részesülő szabadságvesztésből szabadultak alkotják.
Másodlagos célcsoport olyan, a programhelyszíneken, ill. vonzáskörzetükben élő deviáns fiatalok akik a kriminalizálódás útján járnak, de felismerték életükben a változtatás szükségességét és az elsődleges célcsoporton keresztül vonódnak be a programba, ezáltal generálva az önsegítő kultúra további elterjedését.
Közvetett hatásként számolunk a program helyszínein, a különböző intézményekben (önkormányzat, egészségügy, iskola, szociális ellátórendszer, stb.) dolgozó szakemberek attitűdváltozásával. Szeretnénk elérni, hogy szemléletük a büntetés-végrehajtási intézményből szabadult fiatalokkal szemben változzon, segítő attitűdjük erősödjön és támogatásukkal a fiatalok, a helyi közösség teljes értékű tagjaivá válhassanak.
vissza az oldal tetejére
A program szakaszai:
- I. szint – Prekonvencionális szakasz-szabadulás előtti 3. hónapban
Az elítélt egyfajta „felvételi eljárás“ keretében megismerkedik a programmal és elkötelezi magát emellett – „szerződéskötés“. Ebben a szakaszban az elítélt feladatokat, felelősségeket kap és a nevelővel, ill. a programban részt vevő külső szakemberekkel folyamatos interakcióban – rendszeres csoportmunka - fejlődik. A csoportmunka elsődlegesen az asszertív képességek fejlesztését célozza, módszertanában önismeret, konfliktuskezelés, interakciós készségek fejlesztése szerepel. A program tematikájának megfelelően következetes számonkérést alkalmazunk, visszajelzéseket adunk. A jutalomnak, büntetésnek egyértelműen jeleznie kell az elítéltnek, hogy „merre tart”, programbeli előmenetele hogyan áll. A szint egy értékeléssel zárul.
- II. szint - Konvencionális erkölcs szakasz- a szabadulást megelőző 1-2 hónapban
Az első szintet sikeresen lezáró elítélt (10-20 naponta egyszer, jutalomként), 3-5 órányi időre, szabályok rögzítésével, előzetesen egyeztetett és elfogadott napi terv szerint a börtön falain kívülre távozhat. Tematikus, tervezett eltávozásról van szó, a program/csoportvezető osztja be az egyén idejét. A napközbeni intézmény-elhagyás során a kinti környezet szereplőivel találkoznak, (kortárs csoport, családi csoport, önsegítő csoportok), ill. a program által szervezett tréningeken, képzéseken vesznek részt: életút tervezése, hivatalok feltérképezése, karitatív tevékenységek,stb.
A szint értékelésel zárul, amelyben a Bv dolgozói, a program munkatársai mellett a család is részt vesz. A családot ezen a szinten vonjuk be a munkába, partneri viszonyt alakítunk ki velük.
- III. szint – Poszt-konvencionális erkölcs szakasz – a szabadulás követő első 6 hónap
A fogvatartottakkal kapcsolatos – eddigi programjaink tapasztalatai alapján összefoglalóan elmondható, hogy: a büntetés végrehajtás után a szabaduló összetett érzelmi, pszichológiai állapotban van,nagyfokú szenzitivitás jellemzi az ingerek, különösen az érzelmi jellegű ingerek területén. Paradox megfelelés figyelhető meg: „rossz vagyok, de a családom elfogad” attitűd érhető tetten, tehát a család bármit közvetít, azzal azonosul a szabaduló. Ezeknek a családoknak általában sajátos viszonya van a bűnözéssel (maguk is bűnözők, passzívan elfogadják, esetleg támogatják a családtagjaik tetteit, stb.), így ez a támogatás sokkal inkább visszahúzó, semmint segítő. További jellemző a felgyülemlett frusztráció amit a szükségletek kielégületlensége okoz, kiegészülve az „egy csomó mindenből kimaradtam” érzéssel. Ezek együttes hatása könnyen destruktív, a többség által deviánsnak minősített életformával való azonosulást okozhat a szabadulóban. Így, még ha a program első szakaszait sikerrel is zárja a fiatal, de ezt nem követi egy közösségi megerősítés, támogatás, majdhogynem biztos a visszaesés.
vissza az oldal tetejére
A program megvalósítása:
Programunk megvalósításának első,ill. második szintje már a börtön falai között elkezdődik. A Baranya megyei büntetésvégrehajtási intézetben a Bv. dolgozóinak segítségével hírt adunk a programról, elsősorban a kábítószerrel való visszaélés büntette miatt fogvatartottak – külön figyelemmel a fiatalkorú elítéltek -, ill. az utógondozásban részesülő szabadságvesztésből szabadultak között. Ők azok, akik jelentkezhetnek a programra, majd a felvételük után kezdődhet a közös munka (4 csoport, 10-12 fő).
Programunk harmadik. szintjének helyszíneit – eddigi tapasztalatainkra építve - jelöltük ki, elsősorban a kriminalitás szempontjából fertőzött kistérségek (szigetvári, sellyei, sásdi, mohácsi, pécsi) kerültek fókuszba. Közülük modellprogramunkban négy kistérséget célzunk meg, melyek kistérségi központjai egyben a program megvalósításának helyszíneit is jelentik
- Sellyei kistérség - kistérségi központ: Sellye
- Mohácsi kistérség - kistérségi központ : Mohács
- Sásdi kistérség – kistérségi központ: Sásd
- Pécsi kistérség – kistérségi központ: Pécs
A program megvalósításában az alábbi szervezetekkel működünk együtt, ők egyben az általuk működtetett intézményekben adnak helyet, infrastruktúrát a program megvalósításához:
- Sellyén a többcélú társulás kezelésében lévő Kistérségi Bűnmegelőzési Centrum,
- Sásdon a Faodú Egyesület,
- Mohácson az önkormányzati fenntartású Ifjúsági Centrummal,
- Pécsett a Baranya Ifjúságáért Kht. és irodái vállalják a program befogadását.
A programhelyszíneken megvalósítandó programok:
- heti rendszerességgel önsegítő csoportok
- havi rendszerességgel előadások, előzetesen egyeztetett témákban
- havi rendszerességgel egyéni tanácsadás, egyénre szabott tréningek
- a munkába állást segítő felkészítés, tanácsadás
- a szabadidő hasznos eltöltésének biztosítása:
1) intézményen belül: játékok, sportolási lehetőségek
2) intézményen kívül: kirándulások (negyedévente szervezetten)
A programot megvalósító szakemberek:
Programunk a közösségi/közösségközeli rehabilitációt hangsúlyozza. Munkánk középpontjában tehát az önismeret, személyiség – érzelmi fejlődés áll, gyakorlati, életvezetési készségek átadásával. Így jelentős szerep jut az önsegítés módszerének, az önsegítő csoportoknak, illetve a családnak. Ez a szemlélet egyben a programban részt vállaló szakemberek differenciáltságát is jelenti: a programot ennek megfelelően multidiszciplináris kezelőszemélyzet végzi: orvos, pszichiáter, terapeuta, szociológus, mentálhigiénikus, szociális munkás, ifjúságsegítő, munkaerő-piaci szakember. Ez a komplex team így együtt vesz részt a rehabilitáció folyamatában, összehangolt csapatmunkában végzi a személyre szabott esetkezelést, ill. csoportmunkát, tematikus önsegítő csoportfoglalkozások folyamatán át juttatva el a fiatalt az „első lépéstől“, az önálló életig.
A program kivitelezése:
A program megvalósításában -első, második szint- a kettős csoportvezetés elvét alkalmazzuk, két – két szakember (mentálhigiénikus, szociális munkás, ifjúságsegítő) vezetésével indulnak el a csoportok (összesen négy, 10-12 fős létszámmal) szem előtt tartva a fogvatartottak szabadulás utáni, lakóhelyükre való visszatérésének lehetőségét, szándékát. A csoportvezetők irányítják a folyamatot, döntenek a továbblépés lehetőségéről.
A fogvatartott szabadulása után – harmadik szint - ők azok, akik a kistérségi központokban viszik tovább csoportjukat, segítve a szabadult fiatalt a visszailleszkedésben. Ők szervezik az igényekhez igazodóan a havi rendszerességgel megrendezésre kerülő előadásokat, biztosítják az egyéni esetkezeléshez szükséges feltételeket (pszichiáter, terapeuta bevonása), gondoskodnak szabadidő hasznos eltöltéséről, a munkába állást segítő felkészítésről.
Kapcsolatot alakítanak ki a helyi közösséggel, elősegítve a program befogadását, az elfogadó attitűd kialakulását.
A program folyamatos, zavartalan működéséért egy programkoordinátor bevonását tervezzük.
A csoportfoglalkozásokat tartó szakemberek havonta egy alkalommal az addigi tapasztalatok összegzésére stábülést, szupervíziót tartanak, a projekt-szaktanácsadó vezetésével.
A programot az INDIT Közalapítvány, a Baranya Ifjúságáért kht., külsö szakemberek, ill. az együttműködő szervezetek munkatársainak bevonásával kívánjuk megvalósítani.
A program ütemezése:
(a projekt időtartama 2008. június 1. – 2009. május 31.)
- 2008. augusztus:
§ kapcsolatfelvétel, részletek megbeszélése a résztvevőkkel
első partnerszervezeti találkozó megtartása (elvárások tisztázása, kapcsolattartás részletezése)
technikai háttér biztosítása, ellenőrzése
- 2008. szeptember – 2008. november:
§ tematikus, önsegítő csoporfoglakozások a Bv.-n belűl
(első, ill. második szint)
- 2008. december - 2009. május:
§ tematikus, önsegítő csoporfoglakozások a kistérségi központokban (harmadik szint)
A program folytathatósága
Modellprogramunkat folyamatosan monitorozzuk, az esetmegbeszélő stábok, a résztvevők visszajelzései alapján. Pozitív eredmények alakulása esetén a modellprogramot újbóli pályázati, ill. a helyi, és megyei Önkormányzat forrásaival kiegészítve folytatnánk.
A modellprogram végső outputja az „ELSŐ LÉPÉS“ Reintegrációs Központ - bentlakásos, terápiás közösségi elveken működő csoport - kialakítása.
A Központ munkája a 4 terápiás közösségi alapelv érvényesülésén alapul:
1. demokratizálódás, hatalom megosztása
2. engedékenység, tolerancia gyakorlása
3. közösségi tulajdon elve: közös tárgyak használata bensőséges, szoros kapcsolatokat eredményez
4. szembesítés a valósággal
A Központ tagjai:
- Stáb (segítő személyzet)
- Külföldi, belföldi önkéntesek
- Bentlakók: 16-20 év közötti szabadult fiatalok - 10-16 fő
- Szociogram szereplői (család, barátok, elítélt társak, stb.)
Tevékenység a Központban:
- Delegálás, felvételi eljárás – az első két szintett teljesített és rövidesen szabadulók köréből
- A közösség céljainak kitűzése
- Szabályok közös lefektetése
- Terápia
- Izolációs időszak - integrálódás a bentlakó közösségbe
- Egyéni célok kitűzése
- Csapatépítés -Terápiás közösségi lét! –egyéni, ill. csoportmunka (személyiségfejlesztés, érzelmi stabilitás, gyakorlati készségek)
- Kiléptetés, utánkövetés
Értékelés, indikátorok
A reintegráció elmaradásának következményei nehezen számszerűsíthetők, de egy közösségen belül, izolált, munkanélküli, esetleg pszichológiai kórképekkel terhelt, alkalmanként vagy rendszeresen bűncselekményt elkövető ember eltartása, tetteinek következményei 4-20 000 000 Ft/fő összeget vesznek ki a költségvetésből.
Indikátorok:
a programot végzett fiatal:
- céltudatos énképpel bír: a tartós munkanélküliséget elkerüli, gazdasági egyensúlyban él
- viszonya környezetével rendezett, élethelyzetekből adódó krízisekre adekvátan reagál: asszertív képességei fejlődnek (elfogadja és tiszteli önmagát, környezetét),
- pszichés problémák előfordulása csökken, megszűnik: egészségügyi ellátásban töltött idő rövidül
- pozitív szerepmodell-érzés: társadalmi részvétele növekszik, érdekli a külvilág
A programszintek, - szakaszok időben egymást követik és a fejlődés függvényében lép előre az egyén. A programban meghatározott foglalkozások, feladatok elmulasztása esetén egy szinttel visszasorolódik az elítélt, alapszabályok megszegése esetén több szinttel visszasorolható, újrakezdés, kizárás is lehet szankció.